Home 
Hírek Friss hírek Miért tanulunk nehezen? 2. rész
Hírek Friss hírek Miért tanulunk nehezen? 2. rész
| Miért tanulunk nehezen? 2. rész |
 |
 |
 |
| Írta: Zsitnyák Andrea | |||
 Valljuk be kertelés nélkül, a tanulás abban a formában, ahogy iskolás korunktól egész későbbi életünkben gyakoroljuk, fárasztó, komoly erőfeszítést igénylő, gyakran nagyon unalmas tevékenység, aminek fenntartásához sokszor minden akaraterőnk is kevésnek bizonyul. Miért van ez így? Lehetne másképp is tanulni? Ha igen, akkor miért terjednek olyan lassan az új módszerek? Sorozatunkban erről olvashatnak.1981-ben egy kaliforniai professzor, Roger Sperry Nobel-díjat kapott az időközben világszerte ismertté lett felfedezésével. Eszerint agyunk két fele különbözőképpen működik, és eltérő dolgokkal foglakozik. A bal agyfélteke inkább a számok, a logika, az analízis, a lineáris folyamatok, a szavak feldolgozásának helye, a jobb agyfélteke inkább képekkel, érzésekkel, fantáziákkal, térbeli észlelésekkel és a világ holisztikus megközelítésével foglalkozik. Képzeljük el, azt a feladatot kapjuk, hogy fussunk körbe egy nagy teremben. Ez nem megoldhatatlan, hacsak egyik lábunkat és karunkat oda nem kötik a törzsünkhöz... ezzel a hendikeppel valószínűleg csak bukdácsolni fogunk, ami aligha nevezhető futásnak. ez a példa átvihető agyféltekénk működésére. A mi nyugati civilizációnkban ugyanis a bal agyféltekénk funkcióit sokkal többre becsüljük, mint a jobbét. Vagyis amikor csak logikusa, lineárisan és szavakban gondolkodunk, szellemi kapacitásunknak legfeljebb a felét tudjuk hasznosítani. A valóságban még rosszabb a helyzet, a Harvard Egyetem vizsgálatai szerint a bal agyféltekés gondolkodás közben szürkeállományunk alig 2-5%-a aktív. Hogy mivel foglalkozik a többi 95%? Unatkozik, és "zűrzavart" okoz: képek, érzések, érzékszervi benyomások, kaotikus, asszociatív tömege kavarog a fejünkben - és átéljük, hogy nem tudunk az olvasott szövegre koncentrálni. Mindenki tudja, miről van szó: ha olvasás útján tanulunk, átlagosan 2-5 percenként zavarják meg a koncentrált figyelmet a témához nem kapcsolódó képek, emlékek. Mi a megoldás? Természetesen a könyvek és a szavak pótolhatatlanul fontosak, de vissza kellene találni az elveszett természetes állapothoz, egész agyunk használatához. A megoldás, hogy a tanulást valamilyen módon az egész agyat aktivizáló folyamattá kell tenni! A tanulás közben most többnyire zavaró tényezőnek tartott képeket és az asszociatív gondolkodást "rehabilitálni" kell, amihez elengedhetetlen a teljes aggyal való tanulás térhódítása. A tanulás eredményességét jelentősen befolyásolja az érzelmi állapot, az energiaállapot, a táplálkozás, a pszichés feszültség -csupa olyan dolog, amivel ebben az összefüggésben alig törődünk. Ez a magyarázata, hogy a régi görögöktől átvett tanulási technikák, például a mnemotechnika manapság csak ritkán sikeres. A görögök ugyanis a tanuló lelkiállapotával is behatóan foglalkoztak. Próbáljuk meg a következő történet olvasásakor a cselekményt, mint egy film képeit lefuttatni belső szemeink előtt. "A New Yorki Szabadságszobron áll egy hatalmas kövér férfi. A bal kezében egy fúrógépet tart, amellyel a jobb kezében lévő szappant fúrja. A szappanból lila aranydarabkák fordulnak ki, majd egy lakókocsira hullanak, amit egy fekete Mercedes vontat. A volán mögött John Travolta ül. Fekete kalap van a fején, fekete a mellénye és a csizmája is. Mellette ül Brigitte Bardot, piros pettyes fehér bikiniben. A hátsó ülésen egy hatalmas bernáthegyi ül, szőrmekabátban, a szájában egy tyúk. Hirtelen balról megjelenik egy puma, beugrik az autóba, kikapja a bernáthegyi szájából a tyúkot, a másik oldalon kiugrik és felmászik egy pálmára, ami ráborul a Szabadságszoborra." Most csukott szemmel próbáljuk meg elmesélni az imént elolvasott történetet. A legtöbb ember egy-két apróság kivételével hajszálpontosan szokott emlékezni. Most következzen egy újabb, rövidebb történet és egy újabb feladat. "Egy kétlábú ül egy háromlábún, és egy egylábút eszik. Ekkor megjelenik egy négylábú, és ellopja a kétlábútól az egylábút. Erre a kétlábú jól odacsap a négylábúnak a háromlábúval." Hiába sokkal rövidebb a második sztori, a legtöbb embernek nehézséget okoz emlékezetből elmesélni. A magyarázat kézenfekvő: bár az első sztori tele van lehetetlenségekkel, a leírt mozgások, akciók képeket gerjesztenek az olvasóban, ráadásul a képek egy történetté állnak össze. Pont ez hiányzik a második sztoriból. Unalmas számokkal traktálják az olvasót, ezt a sztorit addig igen nehéz megjegyezni, amíg rá nem jövünk a furcsa számnevek jelentésére. Amint megértjük a történetet, megjelennek a képek az agyunkban, és már el tudjuk mesélni... Vagyis, amint a száraz információkat képekké tudta alakítani az agyunk, engedelmesen és sikeresen dolgozik -képesek vagyunk tanulni, és emlékezni. A számok, nevek, adatok, egymáshoz nem kapcsolódó információk megjegyzéséhez átlagosan 30 ismétlésre van szükség. ha ugyanezeket az információkat képekké, majd épkézláb történetté alakítjuk, egy-két ismétlés elég a megjegyzéshez. folyt.köv. Forrás: http//:tanulasmodszertan.blog.hu/2009/11/18/miert_tanulunk_nehezen_2_resz
|
Hozzászólások
...+ nem bííírom az amcsikat...
az elsőt el sem olvastam... a porosz iskolarendszern ek köszönhetően az agyam nem engedi be a zagyvaságokat:)
a lábasakat megjegyeztem:) és a tanulságot levontam... a "4 láb jó, a 2 láb rossz"...
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.